I wait you every night~ 1. fejezet - Miattad

Jin Pov.

Ma van a gyerekkori barátom legénybúcsúztatója, Kim TaeHyung-é. Úgy döntött, hogy öt év után elveszi élete szerelmét, HyunAh-t. Nagyon összeillenek, sajnos ez nagyon elszomorít. Sosem gondoltam bele abba, hogy akibe hét éve viszonzatlanul szerelmes vagyok, egyszer csak elvesz valakit. Nagyon fáj, hogy nem én vagyok az, akit szeret. Mondjuk azért észrevehette volna a jeleket, ahogy nézek rá, ahogy megöleltem, törődöm vele. De ő TaeTae, tőle nem várhatom el, hogy észrevegyen ilyen egyértelmű dolgokat, hisz 'hülye'. Bele kell törődnöm, hogy soha nem lesz az enyém, de olyan nehéz. Nehéz elfelejteni a közös pillanatokat, amit együtt éltünk át. A kalandokat, a vidám pillanatokat, a csalódásokat.., ha erre gondolok sírni tudnék a fájdalomtól. De nem tehetem meg! Nem szeretnék neki is fájdalmat okozni. Úgy döntöttem, hogy ma a buli alatt, leiszom magam a sárga földig. Nem törődve utána a következményekkel, csak sodródni fogok az árral. 

Leültem közéjük, és őrült módjára elkezdtem magamba dönteni a feleseket. Eközben hangosan üvöltött a zene. A Big Bang-től szólt, a Bang Bang Bang. A srácok nagyon ráéreztek a ritmusra, főleg HoSeok, aki annyira mozgott a zenére félrészegen, hogy nekiesett két bárpulti széknek. A többiek, majd meghaltak a röhögéstől, ahogy én is.

Kezdett hatni az alkohol, úgyhogy nem voltam már egészen beszámítható. Nehezen feltápászkodtam a székről, és a terem közepére sétáltam. Elkezdtem 'táncolni', nem sokkal később csatlakozott hozzám JiMin, aki annyira részeg volt már, hogy nekiállt flörtölni a bárpultos sráccal. De a csávó simán lepattintotta.

Ha jól emlékszem, YoonGi a neve. Nem értem JiMin-t, minek próbálta felszedni, ha nem is meleg? Az alkohol tényleg bármire képes...

Már azt sem tudom, hogy hányadik számra táncolunk, de JiMin kifáradt, és inkább leült. Egyedül táncolok, kezdek én is kifáradni. Leállok a mozgással, és fújok egyet, majd elindultam vissza, hogy leülök. Már majdnem a pultnál voltam, amikor valaki megragadta a csuklóm, és visszahúzott.

-Velem már nem is táncolsz?- kérdezte egy ismerős hang röhögve. 

Kirázott tőle a hideg. Erre nem számítottam. Megfordultam, és ott volt Ő, TaeHyung. Aki viszonyzatlanul szeret, mit sem sejtve az érzéseimről.

-Mi!?- lepődtem meg a kérdése hallatán.

-Jól hallod. Na, gyere, menjünk táncolni.- rántotta oldalra a fejét.

-De TaeTae, én...- meg sem várta a válaszom, határozottan maga után húzott.

Miért kell, ezt tennie velem? Próbálom kiverni a fejemből, de ha továbbra is ezt csinálja elvesztem az eszem, és itt helyben leteperem. 

-YoonGi édesem! Kapcsold be Jason Derulo-tól, a Wiggle-t.- röhögött továbbra is, pirosas arccal.

 A pult mögött unatkozó srác dühbe gurult, hogy leédesemezte. 

Nem kicsit rúgott be, az biztos. Főleg, hogy YoonGi-t leédesezte. Kicsit fájt, mert még nekem, akkor sem mondta ezt, mikor be volt rúgva. Csak vállba üt, vagy elpanaszol egy-két dolgot. Pedig nem szólnék neki, ha ilyent mondana, sőt még vigyorognék is, mint a bolondok. 

A srác megkereste a zenét, és bekapcsolta. Ahogy elkezdődött a zene, ő egyből fejest ugrott a ritmusba, és táncolt. Én ott álltam, és bámultam, amit csinál. A csípője hullámzott, a keze és a lába egyszerre járt. Annyira jól csinálja, ez a srác maga egy műalkotás. Elveszett az idő, a tér, és csak mi ketten voltunk...Elérkezett a refrén, abban a pillanatban ott helyben megtudtam volna halni a gyönyörtől. A csípője ringatózott, ami eszméletlenül szexi volt. Kanos lettem se perc alatt.

-Öh, TaeHyung... kimegyek a klotyóra.- mutattam a helyiség felé.

-Mi? Miért most? Pedig még csak most jön a jó rész.- értetlenkedett, de szeme a nadrágomon volt.

Kezemet egyből a gatyámra kaptam, s fülig pirultam. 

Esküszöm ezt most direkt csinálja. Vajon mit gondolhat, most rólam? Te jó isten! Ugye nem jött rá, hogy miatta lettem odalent merev!?

-H-Hát... tudod, én n-nem akartam...- kezdtem volna bele a dadogásomba, de ő megállított.

-Oh, szóval neked is merevedésed van akkor, amikor sokat iszol?- vigyorog.

Hogy mi van? Most csak szórakozik velem? Vagy neki tényleg szokott lenni, az ivástól? Elég furcsa srác, szóval róla még ezt is elhiszem. Például múltkor a wc-be nyúlkál, mert HyunAh azt mondta neki, hogy dobott a wc-be Milka csokit. Persze ő egyből elhitte, és szaladt, hogy kiszedi. Tudni illik, hogy imádja a Milkát. Az Oreos a kedvence. Körülbelül jó tízperc elteltével, visszajött csalódottan, hogy ő nem talált. Mi meg, majd megszakadtunk a röhögéstől. Nem vagyok jóba a csajával, de próbálkozom.
-V-valami olyasmi..- nyögtem nehezen, és elindultam a mellékhelyiség felé.
Az ajtóban megálltam, és visszanéztem a még mindig táncoló JiMin-re. Olyan vidám, amilyen és sosem leszek az életben többet.
-Szeretlek Kim TaeHyung.- suttogtam.
Még egyszer jól megnéztem, és bementem, hogy lecsillapítsam kicsi Jin-t. Amint beléptem, egyből zártam is az ajtót.
Nem lenne jó, ha épp, akkor nyitna be valamelyik ökör, amikor önkielégítést végzek. Nagyon égő lenne, nem tudnék mit mondani abban a pillanatban. Egyszerűen leblokkolnék. Bár, ha TaeTae jönne be, az más tészta lenne. Őt még az ölembe is rántanám, és olyan dolgokat művelnék velem, amit nem lenne szabad... Ah, szedd össze magad Jin! Felejtsd már el, soha nem fogod megkapni. Még egy éjszakára sem, mert ő nem meleg, mint te. Barátnője van, vagyis lassan felesége.

Már kezdtem odalent érezni, hogy kicsi Jin nagyon ki akar jönni. A falnak támaszkodtam, és kicsatoltam a nadrágom övét, és kicsatoltam a gombját. Máris húztam le a nadrágomat, boxeremmel együtt, de nem teljesen. Épp csak annyira, hogy odaférjek férfiasságomhoz. Amint sikerült véghez vinnem, egyből tagomra markoltam. Ennek hatására, egy kisebb sóhaj hagyta el két ajkam. Mozgatni kezdtem a kezem. Szaporábban vettem a levegőt. A hüvelykujjammal megdörzsöltem a tetejét. Már éreztem, hogy nagyon a határomon vagyok. Ezért rágyorsítottam a kezem mozgatására, hogy minél előbb elélvezek, és vissza tudjak menni a srácokhoz.
Nem szeretném, ha megtudnák, hogy felizgultam. Éppen elég nagy gond az is, hogy TaeTae tudja. Olyan égő...
Még két-három percig húztam merev férfiasságom, mikor egy hosszabb húzás után elélveztem. Drága nedvem a padlón hevert, de nem foglalkoztam vele, mert még van ott, ahonnan ez jött. Mellettem volt egy műanyag doboz szerűség, amiben törlőkendők voltak. Kivettem belőle pár darabot, és letöröltem már nem merev tagomat. A mocskos törlőkendőket a szemetesbe dobtam, és visszatámaszkodtam egy kicsit a falhoz, hogy pihenjek.
-Hah, Kim TaeHyung... ez mind a te hibád!- csúsztam le a falon.
Minden sokkal jobb lenne, ha meg sem ismertelek volna négyévesen. Most ne szenvednék MIATTAD! Az is  Jobb lett volna, ha ott, akkor, amikor tizenkét évesek voltunk hagysz meghalni. Ha az-az autó elütött volna, legalább nem kellene látnom, ahogy elveszel egy nőt.
-Miért nem hagytál meghalni!?- kiáltottam kicsit hangosabban, de a zene hangossága miatt, nem lehetett hallani.
Közben egy halvány könnycsepp jelent meg szememben, ami kigördült, végig folyva puha arcomon. Két kezem hamar arcom elé kaptam, és törölgetni kezdtem, de nem használt. Csak folyt megállíthatatlanul. Szorítottam volna kezed a végsőkig, de sajnos nem mi vagyunk azok, akiknek a soruk összefonódik.

***

Miután kisírtam magam a tükörbe nézem. Megijedtem magamtól. A szemeim fel voltak dagadva, vörösek voltak, és még kissé könnycseppesek. Arcom sem maradhatott ki, piros volt, és az is meg volt duzzadva egy picit.

-Így nem mehetek ki.- nézegettem az arcom.

De ha nem megyek ki, akkor aggódni fognak és, ha így látnak meg ki sem tudnám magyarázni magam. Könnyebben menne, ha odakint lennék, mert előtt gondolkozhatnék, hogy mit mondjak. Gyorsan ki kell találnom valamit, mert egy ideje már idebent vagyok.
Elkezdtem gondolkodni, és nehezen, de megszületett egy hazugság. Mégpedig az, hogy: "Felhívott a barátnőm, hogy szakít velem. Mert szerinte szar vagyok az ágyban, és rájött, hogy a nőket szereti. Abban a pillanatban összetörtem, és sírni kezdtem." Ez lenne a hazugságom, nem tudom, hogy hihető e, de nagyon remélem, hogy igen.
Kicsit összeszedtem magam, egy pár laza kisebb pofonnal. Áttöröltem mindkét szemem a kezemmel, és kinyitottam az ajtót. Kimentem rajta, és leültem a székre, de csak JiMin volt ott. A többiek táncoltak.
-Hol voltál, Hercegnő?- rántotta felém a fejét, vigyorral az arcán.
De miután meglátott, az arcáról eltűnt a jókedv. Csak nézett csendben, míg a zene bömbölt.
-Klotyón.-
-Valami baj van? Sírtál...- döntötte oldalra a fejét.
-Nem nincs semmi.- erőltettem hamis mosolyt az arcomra.
Mérgesen rám nézett, és egy nagyot sóhajtott.
-SeokJin, ne játszd meg magad! Nem vagy jó színész. Látom, hogy valami nem stimmel veled.- ejtette le ajkait.
-Már mondtam, nincs semmi.- néztem komolyan barna szemébe.
-Három éve ismerlek. Ez alatt egész jól kiismertelek. Tudom, hogy valami bánt, csak nem akarod elmondani. Pedig hidd el, hogy szívesen meghallgatlak. Ígérem nem mondom el senkinek, hogy mi a bajod. Ez kettőnk titka marad.- papolt a részeg vörös.
Most hazudjak neki, vagy pedig mondjam el az igazat. Nem tudok dönteni. Félek elmondani az igazat. Lehet, hogy megundorodna tőlem, és elmondaná V-nek, hogy szeretem. Nem az nem lehet, hisz az előbb mondta, hogy kettőnk titka maradna. Ah, Jin.. ne légy hülye! Ilyen titkot nem mondhatsz el senkinek! TaeHyung érdekében hazudni fogok.
-Bízok benned! Szóval... Felhívott a barátnőm, hogy szakít velem. Mert szerinte szar vagyok az ágyban, és rájött, hogy a nőket szereti. Abban a pillanatban összetörtem, és sírni kezdtem.- színészkedést próbáltam összehozni, ami sikerült is.
A vörös, kikerekedett szemekkel bámult rám, mint, aki egy szellemet látott volna. Szája kicsit ki volt nyitva, talán azért, mert meglepődött.
-J-Jin, neked v-volt barátnőd?- dadogta.
-Öh, igen?- kérdeztem vissza.
Felugrott a székről, de úgy, hogy majdnem elesett. Felém fordult, majd a többiekhez, akik mulattak. Röhögött egy nagyot, és kiabálni kezdett.
-SeokJin-nek volt barátnője! De most dobta, mert nem tudta kielégíteni az ágyban. Milyen egy...- ebben a pillanatban valaki keze elkapta a száját, de már hiába mind idenéztek.
Ez a bizonyos kéz YoonGi-é volt, a pultos srácé. Nem tudom mi okból tehette, de később meg kell, hogy köszönjem. JiMin azt mondta, hogy nem árulná el senkinek, de az alkohol nála veszélyes dolog. Még jó, hogy nem az igazat mondtam neki. Ezért még számolok vele. A bizonyos mondat után mindenki idejött hozzám, és elkezdtek faggatni, de hiába, hiszen nekem nincs barátnőm. Nem is volt még soha, de nem is akartam, mert vártam, hogy egyszer TaeTae észreveszi azt, ahogy érzek iránta. Tévedtem, csak magamnak okoztam fájdalmat azzal, hogy vártam rá. Jó húsz perc próbálkozás után abbahagyták, és inkább mentek táncolni.
-Esküszöm, hogy megverem ezt a JiMin gyereket.- morogtam.
-Miért? Csak a pia beszél belőle, nem?-
-Oh, hát lehet.- kaptam fel a fejem az előttem álló srácra.
Már megint a pultos srác. Amúgy, mi ez valami kidobó?
-Biztos, hogy nem direkt csinálta.- mosolyodott el.
-Igen.. Köszönöm az előbbit.- hajoltam meg egy picit.
-Áh, nem kellett volna megköszönnöd.- intett a kezével.
Elejtett még egy mosolyt, majd törölgette tovább a kezében lévő poharat. Elég rendesnek tűnik. Megfogtam az előttem lévő poharat, amiben ha jól tudom tequila volt. Fogalmam sem volt, hogy kié, de beleittam. A testem bizsereg, érzem már, hogy részeg vagyok, de még mindig nem annyira. Még innom kell. Szólni akartam YoonGi-nak, hogy hozzon sört, de valamelyik féleszű átölelte a derekam. A drága HoSeok volt az.
-Mit akarsz? Nem látod, hogy épp iszok?- mordultam rá.
-Oh, de igen látom. Képzeld el, hogy ki jön mindjárt.- mondta ezer wattos mosollyal.
-Nem tudom. Ki jön?-
Perverzen elmosolyodott, és elengedte a derekam. Felé fordultam.
-Egy sztriptíztáncosnő!- jelentette ki.
Mi a faszom!? Egy ribanc is fog jönni? Nagyon jó.. Most még jobban szomorú lettem. Nézhetem azt, hogy hogyan veri, majd a nyálát rá TaeHyung. Jobb lenne, ha lelépnék, de akkor meg milyen barát lennék. Olyan nehéz az élet, hogy léteznek nők.
J-Hope-nak igaza volt. Tíz perc elteltével, már nyílt is az ajtó. Egy igazán fiatal fiú állt meg TaeTae előtt. Nem úgy volt, hogy egy nő jön? Vagy lehet, hogy félreértettem. Nem az nem lehet! Minek hívnának ide egy fiút? Pár percig beszélgettek ott, de a vendég nem mutatott semmilyen érzelmet az arcán. Külseje igencsak átlagos, semmi extra nem volt benne. Két gyönyörű fekete szem, akár az éjszaka. Barna haja szinte a szemébe lóg, vörös ajkai olyanok, mintha rúzst használna, de látszik, hogy ez a természetes színe. Még, ha ilyen átlagos külsejű is olyan, mint egy porcelánbaba. Teste nem lehet izmos, de aztán ki tudja, hogy vannak e kockái. Jobban megnézve elég helyes srác. Várjuk csak, mire is gondolok! Te csak TaeHyung-t tarthatod helyesnek, és gyönyörűnek. Gyorsan adtam magamnak egy pofont, hogy magamhoz térjek.
A vőlegény kiáltott nekünk, hogy menjünk oda hozzájuk. Így is tettünk. Mindenki odament hozzá, és az ismeretlen vendéghez. Köszöntünk, és vártuk a mondandóját.
-Srácok.. ő fog táncolni. Rossz embert küldtek, de jó lesz.- mutatott rá.
-MIÉRT!?- siránkozott mindenki.
-Kuss! Jó lesz ő is...- szólt rá mindenkire.
Én csak ott álltam, és bámultam a vendéget. TaeHyung-ra egyáltalán nem néztem, csak neki szenteltem minden egyes pillantásomat. Megszűnt körülöttem minden. Egy fehér terem, ahol csak ő van. Áll, és néz engem, ahogy én is őt, csendben.. A bámulásomból barátom, HoSeok billentett ki, azzal, hogy le kell ülnünk, hogy nézzük a műsort. Így tettünk. Helyet foglaltunk a székeken, és vártuk, hogy elkezdődjön a műsor.