Jó olvasást! :)
Jungkook Pov.
Másnap, mikor felkeltem, mentem dolgozni. Úgy, ahogy szoktam. Minden jól alakult egészen addig, míg a főnök YiXing, el nem mondta, hogy ki lesz a mai ügyfelem. Szó szerint, majd összeestem. Sohasem gondoltam volna, hogy ismét látni fogom azt, aki tegnap hatalmas örömmel szaglászta az alsóneműmet.
Nagy sóhajjal mentem haza, készülődni az estére. Gondoltam, hogy várni fog valami furcsasággal. Bármi is lesz, nekem azt végre kell hajtanom.
A ruhásszekrényem elé állva gondolkozni kezdtem, azon, hogy mit vegyek fel. A rengeteg ruhaközé vetettem magam. Majd pár perc elteltével, sikeresen kiválasztottam egy öltözetet. Fekete cuccok mellett döntöttem, póló, bőrnadrág, és egy bőrdzseki. Elmentem tusolni, majd a fürdés végeztével ezeket húztam magamra. Így indultam el SeokJin-hez, a jelenlegi ügyfelemhez, aki mára bérelt ki.
Odaérve a házához, csengetni kezdtem, de hiába. Senki nem jött ki. Bátorkodtam lenyomni a kilincset, szerencsémre nyitva volt. Bementem az ajtón, halkan becsukva azt, hogy véletlenül se keltsek zajt. Első utam a nappaliba vezetett, mert az pont a bejárattal szemben volt. Amint beléptem a szobába megláttam Jin-t, békésen szunyókált, miközben a tv ment.
Na szép! Eljöttem, hogy szórakoztassam, de ez meg itt alszik nekem. Most mit csináljak? Nem mehetek vissza, mert akkor pénzt sem kapok, sőt elmegy egy estém is.
Ekkor szemem kiszúrt egy távirányítót. Az egyik polcon díszelgett, messze a tulajdonosától.
Talán, ha átkapcsolnám egy zenecsatornára, majd azt felhangosítanám, akkor felkelne? Egy próbát megér.
Odamentem a távirányítóért, majd visszasétáltam, oda ahol eredetileg álltam. Elkezdtem keresni egy zeneadót. Találtam is egyet, amin valamiféle rock zene ment. A készüléken megkerestem a hangosító gombot, majd azzal kezdtem el felhangosítani. Mihelyt ezzel kész voltam, ledobtam mellé, de óvatosan, nehogy leesen. Vártam, hogy ébredjen fel.
Ha nem ébred fel, nekifutásból fogok ráugrani. Azt legalább meg fogja érezni, és felkel.
A türelmem egyre jobban fogyott. Már felkészültem arra, hogy ugrok, de ekkor elkezdett ébredezni. Szempilláit rebegtette, nyöszörgött, miközben kelt fel.
-Ah, mi ez a szar?- nyöszörgött.
-Szerinted mi?- szóltam neki, hátha észreveszi, hogy itt állok mellette. Hiába kérdeztem, nem válaszolt, csak az után, hogy kitisztult a szeme látása. A haja össze-vissza áll, nadrágja elvan csúszva kicsit a lábán. Úgy néz ki, mint aki átbulizta volna a nappalt. Hirtelen felpattan mellém.
-Mióta vagy itt?- tette fel a kérdését.
-Nem régóta. De neked is szia.- intettem neki.
-Oh, tényleg. Bocsánat! Szia.-
-Engem kértél, ugye? Esetleg megint elcserélés volt?- vontam fel szemöldökömet, pedig tudom, hogy engem kért.
-Igen, téged kértelek.-
-Miért?-
-Csak úgy. Tettszett a táncod. Profinak tűntél! Gondoltam, hogy te jó leszel.- magyarázta, közbe-közbe, hol egyszer a falat, hol egyszer engem néz.
-Hát jó.- rántottam vállat.
-Lehetne egy kérésem?- tett fel egy kérdést.
Gondolom, hogy most fogja elmondani, hogy készült valamivel. Már előre félek attól, hogy mit kell megtennem érte. Amilyen beteg kinézete volt tegnap, amikor az alsómat szagolta, simán eltudom képzelni, hogy most is valami hasonló lesz. Csak itt én fogom csinálni.
-Aha, mondjad.- lökte előre fejemet.
-Öh.., van egy tortám. Én sütöttem, felhasználnád a táncodhoz?- tért egyből a lényegre.
Meglepődtem a hallottak alapján, de mégis rábólintottam. Nem tudom, hogy miért. Jó ötletnek tartom, hogy felhasználjuk. Még, akkor is, ha beteg ötletnek tűnik.
-Na, és finom?- kérdeztem tőle, miközben leültem mellé.
-Nem tudom, nem kóstoltam.- rántott vállat.
Mi az, hogy nem tudja? Meg sem kóstolta miközben csinálta az édességet? Hát, hogy süt?
-Nem baj, akkor, majd mi ketten megkóstoljuk.- haraptam bele alsó ajkamba, de csak a hangulat kedvéért.
-Oké.- vigyorgott. -Mindjárt jövök.- felállt, és távozott a helyiségből.
Csendben ültem, vártam, hogy visszajöjjön. Addig tekintetem feltérképezte a nappali minden szegletét. A földtől, a plafonig. Jó pár képet látok róla, és a tegnapi ügyfelemről, Kim TaeHyung-ról. Szinte csak róla vannak képek kint, lányokról egyáltalán nincs.
Meleg lenne? Van benne valami, hiszen engem kért, és nem egy nőt. Pedig simán kérhetett volna azt.
Pár röpke perc után megérkezett, letéve az asztalra az általa készített tortát. Mikor megláttam, csodálkozva néztem. Nagyon szép, jó forma, rendesen felvitt hab, jól elrendezett eprek. Egyszóval tökéletes. Visszaült a helyére.
-De szép!- tátottam el számat. -Kár lenne megenni egy, ilyen tortát.- eresztettem le ajkaimat, bár nem azért, mert nem szerettem volna semmit sem csinálni vele, de túl szép volt, ahhoz, hogy megegyük.
-Igaz, de én meg akarom.- dőlt hátra, a kényelmes kanapén.
-Tudom. Na, akkor csapjunk a lovak közé.- felálltam. -Tudsz valami zenét kapcsolni?-
-Aha, milyen kell?-
-Mindegy, de valami ritmusos legyen.- vettem le magamról a cipőt.
Ismét eltűnt, nem szólt semmit, csak távozott. Ott maradtam egyedül, a hatalmas nappaliban. Szemem megint feltérképezte a helyet. Ismételten a képeken ragadt meg, de, hogy miért azt nem tudom. Ahogy belemerültem a fotók nézegetésébe, észre sem vettem, hogy ismét egy levegőt szívok vele.
Visszajöve leült a helyére, s keresgetni kezdett. Hamar talált egyet, olyant, ami mindegyikünknek jó.
Szeretem ezt a számot, olyan jól lehet rá mozgatni a csípőmet. Egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet, ez a bizonyos torta. Miket lehetne vele csinálni. Ne, ne gondolj rosszra Kookie! Te heteró vagy, nem pedig meleg. Térj vissza a valóságba!
-Ez tökéletes.- ezer wattos mosolyt villantottam felé.
Megragadtam a hófehér pólóját, felhúzva magamhoz. Huncutul elvigyorodom, majd kezét megfogva húzom arrébb a berendezéstől. Közel hajolok érzékeny nyakához, rálehelve forró leheletem. Teste megremegett, miközben kezét még mindig fogtam.
-Mit csinálsz?- meredt rám nagy szemeivel.
-Azt, amire kértél.- rántottam meg vállamat. -Bármit csinálhatok, ugye?- húztam fel kérdően szemöldökömet.
Hallottam egy nagy nyelést, majd egy kisebb bólintást láttam. Megnyaltam ajkaimat, s beleharaptam.
Hm, mit kellene csinálnom? Azt mondta, bármit lehet. Talán, szórakozhatnék vele egy picit. Az ujjam köré fogom csavarni, utána eltaszítom magamtól. Nem vagyok gonosz, de jól elszórakoznék vele.
Kezét lassan becsúsztattam pólóm alá, amit aztán elkezdtem fel-le húzni rajta. Érezve azt, ahogyan keze végigsiklik érzékeny, ám puha bőrömön. Valahogy ennek hatására, nadrágom egyre szűkebb lesz odalent. Nagyot nyelve folytattam a hasfalam simogatását, másnak a kezével. De nem sokáig kellett, mozgatni kezdte ő a karját magától. Ezáltal, halk sóhajok hagyták el számat.
Aish! Ne már, hogy ennyitől elkezdtem felizgulni. Még sosem történt ilyesmi, akkor most, miért? Annyira szégyenlem magam, de most nem hagyhatom félbe a dolgot. Gondolj a pénzre.
Megragadtam csuklóját, majd kihúztam pólóm alól. Elkezdtem visszahúzni az ülőbútor felé, lelökve őt arra. A bőrdzsekim lekaptam magamról, eldobva a szoba egyik sarkába. Ölébe másztam, s ráültem két combjára. Karjaimmal átkaroltam nyakát.
-Mit szeretnék, mit csináljak?- döntöttem oldalra a fejem.
-Mindegy.- rántott vállat, miközben próbált úgy csinálni, mint akit nem érdekelne.
Ah, most, miért kell úgy tennie, mint aki nem érdekelne? Pedig pontosan tudom, hogy vágyik rám. Lehet nagyképűen hangzik, de simán ki lehet abból olvasni, ahogy rám néz. Szinte már a tekintetével, képes lenne leteperni, de mégis türtőzteti magát.
Vállat rántottam úgy, ahogy ő is az előbb. Kicsit feljebb emelkedtem, és előre hátra kezdtem el mozgatni, törékeny csípőmet. Ezt tettem kb. egy percig, mert már untam. Két kezemmel, a ruhadarabja alá nyúltam. Vörös lett abban a pillanatban, mikor, ezt megtettem. Próbálja kihúzni, kiszedni onnan a végtagomat, de nem sok sikerrel.
Tudom, hogy nem kellene, ilyent tennem, de élvezem.
-Ya, vedd ki!- szólt rám.
-Miért? Nem tetszik?- döntöttem oldalra a fejem. -Te mondtad, hogy bármit csinálhatok.-
-De nem ilyent! Én a tortára gondoltam.-
Nagyon sóhajtva leszálltam róla, majd levettem a felsőtestemet borító szövetet. Eldobtam mögém.
-Hogy neked mennyi kurva bajod van.- ráztam a fejemet.
A torta felé fordultam. Belenyúltam, majd kiveszek belőle egy darabot. Felé nyújtottam, hogy nézze meg, mit tettem a mesterművével. Egy lendületes mozdulattal hasamra nyomtam, elkezdtem rajta elkenni. Vigyor ült ki az arcára, ami arra utalt, hogy valami perverzre gondolt.
Most jól fogok szórakozni. Kutyaként fogok vele bánni, egészen addig, míg itt vagyok. Ő mondta, hogy bármit megtehetek. Szóval jobb, ha nem panaszkodik. Büntetés lesz, ha mégis..
-Nyald le!- parancsoltam rá, elvéve kezemet hasfalamról.
-Rendben.- végignézett hasamon, amit tejszínhab, és tortalap díszített.
Felemelkedett a bútorról, s letérdelt elém. Vett egy nagy levegőt, majd kezeit derekamra tapasztotta. Még egyszer utoljára feltekintett rám, majd a tortának szentelt minden egyes másodpercet. Óvatosan nyalta végig. Miközben éreztem, ahogyan nyelve nekinyomódik a hasamnak. Ez egyszerre volt jó érzés, és zavarba ejtő.
Úgy volt, hogy én alázom meg, de erre ő meg zavarba ejt. Egyáltalán meg, mitől vagyok zavarban? Eddig még sosem voltam, akkor sem, mikor teljesen meztelenül táncoltam úgy, hogy nem takartam el magam ott sem. Az kivételes eset volt, de csak azért, mert akkor egy lány nagyon szerette volna, ha meztelenül táncolok neki. Így rengeteg lóvét perkált, Lay-nek, vagyis a főnökömnek.
Kicsit jobban felemelkedett, hogy feljebb is tökéletesen tisztára tudja nyalni. Csípőmet erősebben fogta, nem akart engedni úgy tűnt. Ahogy nyelve bemegy a kisebb résekbe, ami a kockáim kezdeménye, megremegek. Egyre feljebb és feljebb haladott, addig, míg elért mellkasomig. Ott letelepedett, és bal mellbimbómra koncentrált. Azt kezdte el szívogatni.
-M-Mit csinálsz?- löktem el magamtól.
-Semmit, miért?- vigyorgott.
-Mi az, hogy semmit!?- kiáltottam rá. -Akkor biztos, hogy csak beképzeltem, hogy a mellbimbómat szívód, harapdálod, ugye?-
-Igen, beképzeled.- bólogatott.
Hát nem hiszem el! Szembe hazudik, mikor láttam, és éreztem, ahogy megharapja. Komolyan ez a férfi...
Újra közeledett a testem felé, amit nem hagytam neki. Ellöktem magamtól újra, aminek hatására hátravágódott a földre. Egy vigyor kerekedett arcomra, egy hirtelen jó, ám buta ötlet miatt. Fogtam magam, és ráültem csípőjére.
-Miért hazudsz? Rossz vagy! Az ilyen rossz fiúkat meg kell, hogy büntessek.- haraptam bele ajkamba.
-Mi van?- nézett rám nagy szemekkel.
Egy nagyobb levegőt vettem, közel hajoltam arcához, s nézni kezdtem. Nem sokáig, egy határozott mozdulattal párnáira tapadtam. Nagy szemekkel nézett, míg aztán kezével megfogta tarkómat, s úgy vont magához közelebb.
Tisztában vagyok vele, hogy nem helyes az, amit teszek most, de szeretném, ha ő is zavarba jönne. De mint látom, ez sem jött össze. Lehet zavarba ejteni egyáltalán őt? A az a feltételezésem igaz, hogy meleg, hisz most is csókol.
Lihegve engedett el magától, a levegőhiány miatt. Hosszadalmasan néztünk egymás szemébe. Elveszni készültem sötétbarna szemeiben, mikor ezt megállította.
-Miért csináltad ezt?- vont kérdőre.
Na, most mit mondjak, miért csináltam? Mondjam el, hogy azért, mert zavarba akartam hozni. Nem az nem jó. Találj ki valamit Kook.
-Öh, azért, mert így tartotta kedvem.- rántottam vállat.
-Biztos?-
-Igen, biztos.- ráztam a fejem.
-Értem, kár.- húzta szét száját.
Felült, így le kellett szállnom róla. Oldalra gurultam a földön, majd törökülésbe ültem. Csend lett pillanatok alatt, a zene elhallgatott. Mi sem szóltunk egymáshoz, csak figyeltük a másikat. Így ment ez három-négy percig, míg Jin meg nem törte a csendet.
-Figyelj, felejtsük el!- mosolygott rá. -Táncolj inkább.- mutatott rám.
Bólintottam egyet, és felálltam, ahogy ő is. SeokJin elment vissza a kanapéhoz leülni, addig én kerestem a laptopját másik zenét. Hamar találtam is egyet, amit aztán el is indítottam. Visszaálltam a helyemre, majd ahogy a zene pörgött, úgy ringattam a csípőmet. Sorban eltüntettem magamról azt a felesleges maradék ruhát, ami még rajtam volt. Addig, míg teljesen csupasz nem lettem. Ez lement a négy perc alatt.
-Még egyet?- kérdeztem.
-Nem, nem kell több. Elég lesz.- kezét a bútorra helyezte. -Ülj le.-
-Jó.- bólogattam.
Vajon mit akarhat? Ja, de előbb fel kellene venni egy alsót. De hova dobtam?
Elkezdtem körülnézni a szobába, de hiába. Nem találtam a szememmel.
-Most nem kell a boxered.-
Miért ne kellene? Ne mond, hogy valami olyant akar, az nincs megengedve. Csak táncolhatok. Semmi mást nem csinálhatok.
-Jó.- mégis csak beleegyeztem, s leültem mellé.
Takartam a nadrágommal csupasz alsó felemet, ahogy szoktam. Szorosan összezárta a lábaimat, így még kisebb az esély, hogy meglássa.
-Hallod, szerintem én felveszem csak, így simán a nadrágom. Nagyon kényelmetlenül érzem magam.- magyaráztam neki.
-De ne vedd fel.-
-Fel akarom. Fordulj el!- emeltem fel a hangom, hogy értse meg.
-Felveheted, de csak, ah nézhetem.- mosolygott, azokkal a szép fehér fogakkal.
Nemár! Most lássa meg a péniszem, ami nem is olyan nagy? Tök csiki lenne, de így meg kényelmetlen.
-Na, jó.- felálltam.
Próbáltam úgy felvenni, hogy ne lássa meg. Fél oldalvást, először csak az egyik lábam, majd a másik, de, így is egy részét meglátta. Nagyon nézte, főleg ott. Ebből is látszik, hogy meleg. Nem bírta volna ki, hogy ne szóljon be.
-Milyen pici.- kuncogott.
-Jaj, fogd be.- tettem arcom elé a kezem.
-Jó, bocs. Ülj le.-
Leültem mellé, és ránéztem. Ő is, így tette, majd a tortáért nyúlt. Beletette az ölébe, s kivett a mutatóujjával egy kis darabot, amit aztán felém nyújtott.
-Azt mondtad, hogy együtt kóstoljuk meg.- mosolygott édesen.
Abban a pillanatban, a szívem valamiért nagyot dobbant a mellkasomban. Nem tudni, hogy miért.
-Tényleg.- szorítottam össze ajkaimat.
-Akkor rajta, kapd be!-
Ne, most rosszra gondoltam! JungKook, gyorsan térj vissza a valóságba! Miért nem azt mondta, hogy egyem meg? Direkt mondta ezt?
-Jó.- nyeltem egyet.
Lassan nyitottam ki ajkaim, hajolva az édesség felé. Beengedtem párnáim közé, az ismeretlen ujjat. Ráengedtem, majd leszopogattam róla. Mindezt csukott szemmel. Elváltam tőle, s kinyitottam a szemem. Ekkor egy puha valamit éreztem meg párnáimon. Egy olyan valamit, ami csak egy másik embernek van. Egy ajkai, ami az enyémeket ízlelgette. Lefagytam abban a pillanatban. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, hogy fiú-e vagy lány vagyok.
-Mit csinálsz?- löktem el magamtól.
Lihegve néztem barna szemébe. Amiben ott égett a vágy tüze.
-Semmi érdekeset.- igazította meg pólóját.
-Mi az, hogy semmit? Miért csókoltál meg?-
-Csak, mert úgy tartotta a kedvem. Meg te is megcsókoltál az előbb, szóval kvittek vagyunk.- mosolygott.
De én csak hülyeségből gondoltam, nem úgy, mint ő. Rajta látszott, hogy igen. Elegem van, hazamegyek! Nem érdekel a pénz, én ezt nem csinálom.
-Hazamentem!- elkezdtem keresni a ruháimat.
Sikeresen megtaláltam őket, amiket aztán felvettem, és köszönés nélkül távoztam. Meg sem próbált állítani, meg semmi. Ez kicsit fájt, de mit képzeltem egy bolond, tuskó embertől. Kissé szomorúan mentem haza, az okát nem tudva. Vettem egy jó meleg fürdőt, majd ettem vacsorát.
Nekem holnap lőttek, ha most panaszt tesz, sőt a pénz sincs sehol, amit holnap le kellene adnom. Valami ki kell találnom, például, hogy rosszul lettem, vagy valami.
Az evés után elmentem aludni, miközben azon gondolkoztam, hogy mi lesz holnap. Nehezen, de megtalált az álom, és elvitt.
***
Másnap. egy nagy gombóccal a torkomban mentem dolgozni. Biztos voltam benne, hogy ez lesz az utolsó napom a cégnél, de tévedtem. A főnök miután behívatott megdicsért. Nem értetem, hogy miért csak miután elmondta. Elmondta, hogy több pénzt kaptunk, mert jobban szerepeltem, mint várta a tegnapi ügyfelem. Személyesen hozta el még kora reggel, mert ő szerette volna odaadni.
-Ja, és mára is kibérelt.- mondta hatalmas mosollyal az arcán Lay.
-Tessék? Nem hallottam jó.- kaptam felé a fejem.
-Mondom, hogy mára is kibérelt.- tette karba a kezét.
-Értem, köszönöm.- hajoltam meg, majd kimentem az igazgató irodájából.
Nemár! Sírhatnékom van. Örülök neki, hogy megúsztam, mert volt olyan nagylelkű és kifizette, sőt még többet is. De azért ez már sok, nem akarok megint elmenni hozzá a tegnapi után. Főleg azután, hogy megcsókolt. Furcsa érzelmek kavarognak bennem...
