I wait you every night~ 3. fejezet - Epertorta

Jin Pov.

Nem is kellett sokat várni az előadás kezdetéjig. El kezdődött, amint megszólalt a zene. Valami sztriptízes zene lehet, vagyis csak gondolom. Öltönyben jött, szóval négy-öt percnél nem lesz hosszabb az első tánc. Nem baj, addig is megtudom figyelni a teste vonásait. Csípője nagyon mozgott, profi a gyerek. Amikor már az utolsó ruhadarabot szedte le magáról, vagyis az alsóját azt a nézők közé dobta. A fekete színű boxer a fejemen landolt. Kicsit boldog voltam, de nem tudom, hogy miért. Levettem a fejem tetejéről, és szagolgatni kezdtem. Furcsán nézhettem ki, de nem érdekelt. Kíváncsi voltam az illatára. Mikor beleszagoltam csak az öblítő illatát éreztem, ami levendulaillatú volt. Én meg már azt hittem, hogy valami más illat lesz, de attól függetlenül tovább szagoltam. Én tényleg nem vagyok normális. A boxert szagolgattam, és néztem a műsort. Még az után is, hogy véget ért. Csak hát, a drágalátos szerelmem félbeszakított.
-Hé, Jin! Gyere ide egy kicsit.- kiáltott ide nekem, de én úgy csináltam, mintha nem halottam volna. -Tudom, hogy hallottad te ufó! Told ide a segged.- kiabált még egyszer.
Ne már, nincs kedvem felállni. Még, ha ő is kéri. Most jobb elfoglaltságot találtam, mint ő. Nagyon sóhajtva felálltam, és feléjük indultam. Odaérve eléjük, láttam a sztriptíztáncos srác, és magam közti magasság különbséget. Ilyen alacsony, jó annyira nem, mint JiMin, de akkor is pici.
-Mi kell?-
-Nincs nálad semmi?- kérdezett rá.
-Nincs. Ha lenne is, neked biztos, hogy ingyen nem adnám.- öltöttem rá nyelvem.
Tudom, hogy mi kell, de nem adom oda. Egy kicsit szórakozom velük.
-SeokJin, kérlek add oda azt.- mutatott a kezemben lévő fedőanyagra.
Rákaptam tekintetem a srácra, mikor a nevemet mondta. Mégis honnan tudja? Talán TaeTae mondta el neki.
-Hát, ha akarod.- rántottam meg a vállam, s kezébe nyomtam az anyagot.
-Köszönöm.-
-Van mit!- mondtam szemtelenül.
-Most, miért vagy vele ilyen?- kérdezett rá Tae.
-Csak azért, mert így tartja a kedvem.- ezzel elmentem, majd leültem.
Néztem, ahogyan készülődik a következő előadásra. Immár a vőlegényen táncolt. Féltékeny lettem, egy pillanat alatt, de nem tudtam, hogy miért. Hisz az, akit én szeretek az Kim TaeHyung, és nem ez a srác, akinek még a nevét sem tudom. Jobb lenne, ha rajtam táncolna, és nem rajta. Legszívesebben odamentem volna, majd magamra húztam volna. De észhez kell térnem, az akit én szeretek az Taehyung. Mégis a tánc végéig a szemem nem mozdult róla.
Mikor véget ért ő gyorsan felöltözött, elkérte a cuccait, és a pénzt, amiért csinálta. Utána lépett. Kissé szomorú voltam, mert lehet, hogy többet nem látom. Így tettem ellene, hogy még lássam. Odamentem Tae-hez.
-Hallod, add meg a telefonszámát.-
-Minek?- nézett rám.
-A srácnak, aki az előbb itt táncolt.- mutattam egy tánc féleséget.
-Bocs, haver. Nem tudom, de a az ügynökség telefonszámát megtudom adni, ha az jó.-
-Persze, sz is jó.- rántottam vállat.
Igazából jobban örültem volna egy személyes telefon számnak, de ez is megfelel. Majd most kibérelem, egy éjszakára. Lehet, hogy, majd többre is. Attól függ mennyire les jó.
-Akkor egy pillanat, mindjárt leírom.- keresgélt papír után, nem talált, de toll volt nála.
-Most, hova fogod felírni?- nevette.
-A homlokodra. Mert, ha belenézel a tükörbe, nem fogod elfelejteni.- röhögött, miközben mutatott a homlokára.
-Bolondnak fognak nézni.-
-Nem, dehogy. Részeg vagy, meg amúgy is este van. Ilyenkor nem járkálnak sokan az utcán.- magyarázta.
-Igazad van.- lehajoltam, hogy elérjen.
Elkezdte felírni a számot, de közben párszor megcsúszott a keze. Majdnem kibökte  a szemem, többször is. Túl részeg. Többet így nem engedem ráírni. Talán úgy 3 perc kellet, míg sikerült felírnia a számot. Nehéz, és veszélyes menet volt.
-Kösz.- pacsiztunk.
-Van mit!- vigyorgott.
Úgy szeretem, mikor így vigyorog. Ő az egyetlen, aki így tud. Ez is egy ok, amiért beleszerettem ebbe az emberbe. A mosolya, különleges. Ahogy maga az ember is.

A telefonszám elkérése után, és csendben leléptem. Nem volt kedvem bulizni sem, meg hát fáradt is voltam. A másik meg, hogy tudom az, akit szeretek elvesz egy nő, ez még jobban elszomorít. De nem lehet szomorú! Tudtam, hogy egy nap ez is eljön. Valamennyire felkészültem lelkileg, de nem eléggé. Túl kell lépem rajta, ami eléggé nehéz, mert én tényleg nagyon szeretem. 

Hazaérve, első utam a hűtőhöz vezetett. Nagyon éhes voltam, kaját már nem állok neki készíteni, mert még a végén elvágom a kezem. Nem vagyok annyira részeg, de jobb félni. Ezért a hűtőből kivettem egy doboz májkrémet, hogy azt megeszem kiskanállal, és zsemlével. Leültem az asztalhoz, és enni kezdtem, nem volt túl laktató, mert mégsem olyan, mint a főtt étel. Most ez is megteszi, majd, ha józan leszek főzök. 

Eltüntetve a kaját, felmentem zuhanyozni. Most nem volt kedvem kádban áztatni magam. Így a zuhanyzót választottam. A fürdő felé véve az irányt, mindig eldobok magamról valamit. Tiszta vagyok, most mégis rendetlenséget csinálok. Beérve a tükörhöz megyek, de ekkor eszembe jut, hogy a telefonszám a homlokomon van. Ezért muszáj volt elfutnom a telefonomét, hogy bepötyögjem a számot. Gyorsan megtettem, s már mentem is fürdeni. 

Megeresztettem a vizet, majd neki támaszkodtam a csempének. Hagytam, hogy a víz befedje a száraz testrészeimet. Annyira kellemes érzés, ahogy a meleg víz a testedhez ér. Felszabadító érzés. Megnyugtat, s felejteni segít.

Kiszálltam, majd megtörölköztem és felöltöztem. Egy piros rövidnadrágot, és egy fehér pólót vettem fel. Majd mentem is aludni. Az ágyban vártam, hogy jöjjön az álom, ami jött is, de nehezen.

***

Másnap későn keltem fel, még szerencsém volt, hogy szombat van. Mert, ha a munkából késnék, páros lábbal rúgnának ki onnan. Szóval megúsztam. Kikeltem az ágyból, és megkerestem a telefonom. Meg is találtam, de volt hát nem fogadott hívásom. TaeHyung-tól volt négy, Hope-tól egy, és JiMin-től kettő. Gondoltam visszahívom TaeTae-t, hogy miért hívott négyszer.

Rákerestem a névjegyzékben, majd hívtam is. Elsőre nem vette fel, így megpróbálkoztam vele másodszorra is. Hátha sikerrel járok. Fel vette.

-Jó reggelt! Miért hívtál?- kérdeztem tőle. 

-Neked is, hyung! Mi?- nyöszörögte.

-Négyszer hívtál, miért?- tettem fel ismét a kérdést, hátha most már tud, majd válaszolni rá.

-Miért is?- tette fel saját magának a kérdést. -Ja, igen. Tegnap hova tűntél?- 

-Csak ezért? Amúgy hazamentem, mert kicsit rosszul éreztem magam.- mondtam egy hazugságot.

-Ja, értem. Kérdezhetek még valamit?- nyöszörgött még mindig.

Ennyire fáradt lenne, hogy még beszélni is alig tud? 

-Persze, mond.-

-Miért kellett neked tegnap a telefonszám.- nevetett a telefonba.

-Csak. Neked, ahhoz semmi közöd.- nevetem én is.

-Csak nem, akarsz magadnak bérelni egy csajt? Hamar túl téptél azon, hogy tegnap a barátnőd összetörte a szíved.- mondta kissé komolyan. -Huncut kis geci.- nevetett újra a telefonban. 

Az a bizonyos csaj te voltál. Ne hidd, hogy olyan könnyen túlteszem magam rajtad. Próbálkozom, de te egyre jobban megnehezíted a dolgom. A másik meg, hogy soha sem tudsz komoly lenni, hiába akarsz.

-Csakis, tökre ráizgultam egyre.- mondtam szarkazmus ként.

-Hogy én mennyire tudtam!- nevetett.

-Sokszor, olyan hülye vagy. Észre sem veszed, hogy mi van körülötted.- ezzel letettem a telefonomat. 

A másik két tökkelütöttet, már inkább fel sem hívtam. Talán most kellene felhívni az üzletet? Igen, most hívom fel. Kikerestem a névjegyzékből, s már hívtam is. Se perc alatt felvették. Mivel nem tudtam, hogy mi a fiú neve, ezért elmondtam, hogy hogyan néz ki. Ez első három után már tudták, hogy kiről van szó. A neve Jeon JeongGuk, elmondta, hogy sokan bérelik ki őt. Szerinte szerencsém volt, hogy most én tudtam ezt megtenni. Megegyeztünk, hogy mennyi időre akarom őt kibérelni. Erre természetesen egy óra hosszát mondtam. Többet akartam volna, de hülyének nézett szerintem így is. hogy egy férfi rendel egy fiút. Na, mindegy. Ez az egy óra hossza is elég lesz. Az időpont pedig este kilenc lett. Megadtam a címemet még, majd illően elbúcsúztam. 

-Ezzel meglennénk.- dobtam a telefonomat az ágyra. -Ma mit csinálja, hogy elüssem az időt addig is?- tettem fel saját magamnak a kérdést. 

Elkezdtem gondolkozni, majd egy kis idő múltán eszembe jutott, hogy sütnöm kéne valamit. Abból őt is meg tudnám kínálni. De várjunk csak! Miért akarom megkínálni belőle őt? Egyre furcsább vagyok. 

De végül mégis csak a sütés mellett döntöttem, azt szeretem csinálni. Epertortát készítek, jó habosan. Felöltöztem, majd lementem a konyhába és előpakoltam mindent. Nekiálltam sütni, sütés közben énekelni is szoktam, most sem maradhatott el. 

Talán két óra múlva lettem kész, egy csodálatos remekmű lett. Soha sem sikerült még ennyire tökéletesen, de most igen. Számomra meglepő volt, hogy én ilyent is tudok. Eddig mindig elbaltáztam, mikor a habot kellet felkenni rá, de ez kivételes eset biztos. Isten akartam. Betettem a hűtőbe, majd levágódtam a tv elé, és filmet kezdtem el nézni. Valami kabarét ment a dobozban, de mivel nem volt kedvem elkapcsolni, mert a távirányító messze volt tőlem. Így azt néztem, de bealudtam rajta.

***

Arra keltem fel, hogy üvölt a zene a tv-ben. Pedig nem zeneadón volt, és mégis az szólt. 

-Ah, mi ez a szar?- nyöszörögtem.

-Szerinted mi?- szólt egy hang, nem messziről tőlem. 

Ismerős volt, de mégsem tudtam ki a gazdája. A hang irányába vittem a fejem, nem láttam semmit csak homályos pacákat. Várnom kellet, míg kitisztul a kép. 

Néhány másodperc után már tudtam, hogy ki az. Felpattantam a kanapéról, megálltam előtte. 

-Mióta vagy itt?- tettem fel a kérdést. 

-Nem régóta. De neked is szia.- intett. 

-Oh, tényleg. Bocsánat! Szia.-

-Engem kértél, ugye? Esetleg megint elcserélés volt?- húzta fel szemöldökét.

Nagyot nyeltem, majd visszaültem a kanapéra. 

-Igen, téged kértelek.-

-Miért?- 

-Csak úgy. Tettszett a táncod. Profinak tűntél! Gondoltam, hogy te jó leszel.- mondtam valami hülyeséget. 

-Hát jó.- rántott vállat. 

-Lehetne egy kérésem?- kérdeztem rá. 

Szeretném megkérdezni, hogy a tortát, amit sütöttem fel-e használná a táncához. Kicsit sem vagy perverz SeokJin! Egyáltalán mi az, hogy a táncához? Ne mond, hogy egy ilyen kölyök elvette az eszed, a külseje miatt.

-Aha, mondjad.- lökte előre fejét. 

-Öh.., van egy tortám. Én sütöttem, felhasználnád a táncodhoz?- tértem a lényegre.

Arca a meglepődést sugározta, de mégis rábólintott. Most ki tudnék ugrani a bőrömből, örömömbe. Nem tudom elhinni, hogy én ennek örülök. Már kezdek hinni benne, hogy ez a gyerek tegnap tényleg elvette az eszem. 

-Na, és finom?- kérdezte, miközben ő is lezuhant mellém. 

-Nem tudom, nem kóstoltam.- rántottam vállat. 

Szerinte, majd beleeszek a kész tortába, amit neki szántam. Hát nem, azért hülye nem vagyok. 

-Nem baj, akkor majd mi ketten megkóstoljuk.- harapott bele alsó ajkába. 

-Oké.- húztam széles vigyora ajkaimat.

Bízok benne, hogy ő is a perverz változatra gondolt, és nem a sima tortaevésre. 

-Mindjárt jövök.- felálltam, és kimentem a konyhába. 

Elővettem a hűtőből, majd kivittem a nappaliba ahol ott ült ő, JeongGuk. Letettem az asztalra, és visszaültem. 

-De szép!- tátotta el száját. -Kár lenne megenni egy, ilyen tortát.- eresztette le vörös ajkait, amik olyanok voltak, mint ha ki lennének rúzsozva. 

-Igaz, de én meg akarom.- dőltem hátra. 

-Tudom. Na, akkor csapjunk a lovak közé.- felállt. -Tudsz valami zenét kapcsolni?- 

-Aha, milyen kell?-

-Mindegy, de valami ritmusos legyen.- levette magáról a converse cipőjét.

Addig én felmentem a hálószobámba, és lehoztam a laptopom. Elkezdtem zene után kutakodni, nem sokkal később találtam egyet, ami neki is tetszett. Ez a szám ismét Jason Derulo-tól volt, Talk Dirty című száma. Ez a Jason engem kikészít. A számok amiket csinál mind olyan, amire lehet szexisen táncolni. 

-Ez tökéletes.- mosolygott. 

Ekkor megmarkolta a fehér pólóm, amiben aludtam, s felhúzott magához a kanapéról.